Több kistelepülésen újra megindult a futballélet, nagyon sokan viszont azt kérdezik, hasonlót nem tervez-e a kormány a közegészségüggyel és a közoktatással, ami szintén a halálán van megyénkben.
Bár sokak szerint halott ügy ez már, mert az igazán kis lélekszámú “jelentkező” településeknél hiányzik a megfelelő számú fiatal lakosság. Anélkül pedig nehéz lesz feltámasztani a focit is.
Magyarországon az ezredforduló óta eltűnt a felnőtt férfi nagypályás bajnokságokban szereplő csapatok negyede. Az elsősorban a megyei bajnokságokban szereplő együtteseket érintő jelenség okaival, a vidék demográfiai változásainak hatásaival, a modern kor kihívásaival, a falusi futball szerepének átalakulásával sokat foglalkozott a Nemzeti Sport a Hátsó füves riportjaiban, elemzéseiben. Az elmúlt években a Magyar Labdarúgó-szövetség is igyekszik tudatosan gyűjteni, rögzíteni a tapasztalatokat, és ahol lehet, a kialakult helyzethez szabott megoldásokat találni, amilyen például a „csapatmaradványokat” vagy „csonka csapatokat” és a baráti futballtársaságokat célzó, az utánpótlás-korosztálynak is ösztönzést adó kispályás KALAP-program (Kistelepülések Alternatív Labdarúgó Programja).
Szembe kellett nézni a rideg valósággal akkor is, amikor a sátoraljaújhelyi Harmadik félidő bisztró beszélgetéssorozat egyik 2021. decemberi alkalmán előkerült a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei III. osztály Zemplén csoportjának 2006–2007-es tabellája a következő szereplőkkel: Ricse, Györgytarló, Füzér, Vámosújfalu, Kenézlő, Mikóháza, Hercegkút, Nagyrozvágy, Makkoshotyka, Sárazsadány, Hollóháza, Kovácsvágás, Vajdácska, Bodrogolaszi.
Ösztönző történetekre nem csak a zempléni vidéken találunk példát, a közelmúltban például a Jászságban is feltámadt egy régóta nem működő futballcsapat: Jászágón az 1963-as alapítástól kezdve 2010-ig folyamatosan működött együttes, aztán következett a lehangoló fordulat.
„Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor Kőtelekkel játszottunk és nyertünk idehaza, szomorúak voltunk, mert be kellett zárni az öltözőt. Nem tudtuk, mikor nyílik ki újra. Tizenhárom év után kinyílt, és ezért köszönettel tartozunk a falu lakosságának, a környékbeli támogatóknak és mindenkinek, aki ebben benne volt” – nyilatkozta Barta Ferenc, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei III. osztályba frissen benevezett sportegyesület szakosztályvezetője a Jászsági Térségi Tv-nek. A Jászkisér
elleni újraindulási mérkőzés előtt Varga Zsolt, az MLSZ Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei igazgatója is kommentálta a fejleményt: „Rendkívül nagy teljesítmény, hogy egy ilyen kis településen ezt meg tudták csinálni. Mindent megteszünk a szövetség részéről, hogy segítsünk a futball megtartásában, megerősödésében.”
A hozzászólások között nem volt osztatlan a lelkesedés.
“Nézem a lakósságszámokat, egy 500 fős településen vajon matematikailag egyáltalán hány 18-35 közötti férfi él? És abból hány szeret focizni? Gondolkodjunk kicsit logikusan már!”
“Posta, iskola, orvos nincs sok ilyen faluban… majd biztos a foci miatt aggodnak…”
Mi magyarok nem tudjuk értékelni a jó dolgokat, na. Bár ettől még nehéz nem egyetérteni azzal, hogy ennél vannak sokkal súlyosabb problémák az országban, nem kis mértékben Jász-Nagykun-Szolnok megyében is.
